A rúdfitnesz első ránézésre csak egy sport, akár a többi.
Oktatóként jössz rá, mennyivel többet ad.
Látod a tanítványaidat először belépni az ajtón.
Még nem hiszik, hogy menni fog, még kék-zöld foltokat szereznek, és csúsznak.
Persze később is csúszik majd a rúd és mindig vannak újabb foltok.
De közben megtanulunk nevezni a hibákon, és felmászni újra és újra.
A kék-zöld foltok így válnak jellé, kitüntetéssé...
Hogy megtanulunk küzdeni, nem feladni.
Elfogadni magunkban a hibákat is.
Lépésről lépésre válik a rúd sokkal többé, mint egy sport.
Eszközzé, hogy megszeressük magunkban azt az embert, aki néha téved. Aki nem mindig erős, de képes legyőzni saját korlátait, félelmeit, gyengeségét.
Ez innentől már több mint sport. Szemléletváltás, elfogadás.
Csodálatos látni, együtt megélni ezt a változást.
Hálás vagyok minden tanítványomnak ezért az élményért.
Mert eleinte én oktatok, trükköket, fogásokat.
Edzem a testüket.
De ők az igazi tanítók. Leckét kapok tőlük az életre.
És ez már a lélekről szól.
A legtöbb, amit tanulhatok...
